2017. június 15., csütörtök

Júniusi diákbörze


A kanadai lány
- Sárközi Alexandra Anna -


Köszöntelek téged, kedves kanadai lányka. Először is szeretném megköszönni, hogy beadtad a derekad, és leültél velem egy kávéra. Az első kérdés legyen egy egyszerű bemelegítés: Miért éppen így iszod a kávédat? 
Mert a pincér így adta... általában otthon is így megy, úgy iszom, ahogy elém teszik. Az első korty után általában tudom, ki volt az illető, akitől kaptam...

A kávéd alapján képes vagy megmondani, hogy melyik családtagodtól kaptad? Milyen jellegzetességeik vannak?
Persze, anya mindig édesítőt tesz bele.
Apa általában félig kihűlve hozza, Levi meg mindig meglepetést rak bele. *Itt megforgatja a szemét. Muszáj elmosolyodnom.*
Magyarországon születtél, majd egészen pici korodban a szüleidet Kanadába helyezték át. Berendezkedtél egy ottani életre, ami hirtelen véget ért. Milyen érzés volt visszatérni ide? 
Nem érzem azt, hogy visszajöttem volna. Abból az időből én semmire nem emlékszem, így ez nekem olyan, mintha az otthonomat hagytam volna el. És fáj, és rossz. Minden odaköt, a barátaim, a kedvenc helyeim, a juharszirup... Nem, itt nem ugyanolyan...

Sok emléked van az itteni életetekről, vagy akkoriban még túl kicsi voltál?
Kicsi voltam, talán akkoriban jött elő a varázserőm is, és hirtelen történt a költözés, ahogy most is... de legalább most tisztában vagyok az okokkal. *Halvány mosoly jelenik meg az arcán, egész biztosan, mert láttam.*


Publikus? Vagy inkább ne részletezzük?
Ezt ne feszegessük. 

Igenis, asszonyom! Mi az, ami a legjobban hiányzik Kanadából? 
A barátaim, az ottani életem, ami nagyon hiányzik.

Összehasonlítva az ottani iskolát és a Bagolykő Mágustanodát, mi az, amit nagyon szívesen áthoznál onnan, és mi az, amit innen vinnél át oda? 
A kettőt nem lehet összehasonlítani. Az egy kis iskola volt, lényegesen kevesebb emberrel. Nekem nagyon furcsa, hogy itt a tanárok ilyen lazák, hogy mászkálhatunk a faluban, sőt van erre szabad hétvége is. Teljesen más ez a hely, és nagyon tetszik. A volt sulimból csak a barátaimat hoznám ide, biztos ők is nagyon élveznék. Külön élvezet, hogy itt nem a bátyám volt előttem. Kanadában folyton ő volt a mérce, a tanárok elvárták, hogy én is úgy teljesítsek a tárgyukból, de Levi és én nagyon különbözünk...

Édesanyád pszichológus, édesapád pedig a Varázsbűn-üldözési Kommandó tagja. A szüleid mindketten a Sárkányölőben oktatnak, ahol a testvéred pedig diák. Levente szintén az aurori hivatás kötelékében képzeli el a jövőjét, mint nyomolvasó. Te mennyire illesz bele ebbe a képbe? Hasonló érdeklődéssel áldottak meg, vagy inkább egy teljesen más útra lépnél? 
Igen, a késztetés megvan bennem. Egyszerűen ez az ő pályájuk, engem a bájitalok jobban érdekelnek, de fogalmam sincs, mit hoz a jövő... 

Ezek szerint te inkább ösztönből cselekszel és nem tervezed meg a lépéseidet? Könnyű a személyiségeddel boldogulni a hétköznapokban? 
Egyáltalán nem. Kiszámíthatatlan vagyok legtöbbször, pont az ösztönösség miatt.

Vagyis elmondhatjuk, hogy jobb vigyázni veled. *Bátorkodom kacsintani egyet.* Mi az, amire a legbüszkébb vagy a családod kapcsán?
Apámra azért, mert a világ legerősebb embere. Szenvtelen arccal nézi végig valaki halálát vagy éppen járul hozzá. Erre én sosem lennék képes, még akkor sem, ha nagyon dühös lennék. Ritkán látni őt maga alatt, és nagyon örülök annak, hogy sok mindent tőle örököltem.
Anyára azért, mert képes egy ilyen családot egyben tartani... Ha valaki bemerészkedne hozzánk egy hétre, azt hinné, hogy ez lehetetlen.
Levire? Levire nem vagyok büszke. *Nevet, hangosan, vidáman, felszabadultan, ami nagyon jól áll neki.* Na jó, csak vicc volt. Igazság szerint imádom... és a bátyám több mindenen ment keresztül, mint én, és még csak meg sem látszik rajta. Ő nem titkolózik, képes az asztalra csapni és kertelés nélkül a fejemhez vágni, ha idióta vagyok... de nem fényezem tovább, mert még azt hinné, hogy most jóban vagyunk... nem Levente, nem vagyunk...

Mi az, ami a legjobban tetszik a Bagolykőben? 
Tényleg az a lazaság, amivel kezelik a diákokat. Meg az, hogy nincs idő unatkozni.

Sikerült már barátokat szerezned? 
Párat azt hiszem igen. *Mosolyog, mintha kicsit zavarban is lenne. Ezek szerint nem csak barátot talált.*

Tudom, hogy azért mosolyogsz, hogy rendeljünk valamit sütit is. Ám legyen. *Intek a lánynak, aki a közelünkben törölgeti az asztalokat, majd gyorsan rendelünk.* Van olyan klub az iskolán belül, amelyhez szívesen csatlakoznál?
Nem, nincs időm még egy foglalkozásra. Az előkészítőben önkénteskedek, az egyetemen pluszórákat veszek, ezek így is jól lefoglalnak. 

Ha most itt ülve hirtelen valami nagy őrültséget kellene csinálnod, mi lenne az? 
Végigkóstolnám az összes sütit, egytől egyig... *Pár másodpercig némán mered rám. * Na mehet?

Azt hiszem, akkor itt az ideje, hogy újra idehívjam a kisasszonyt és módosítsam a rendelésünket. Ettől a pillanattól kezdve pedig bele is fulladunk a süteményhalomba. Ezt a tekintetet itt hagyom búcsúzóul:




Kettős ügynök a kastélyban
-  Palásthy H. Alexander -


Harmincnégy éves fejjel úgy döntöttél, hogy visszaülsz az iskolapadba. Közted és az évfolyamtársaid között átlagosan tíz – tizenöt év a korkülönbség. Mennyire tudod megtalálni velük a közös hangot? 
Szerencsére ez nem jelent gondot a számomra. Otthon vagyok az aktuális témákban, bár be kell vallanom, engem nem érintenek azok a szerelmi ezerszögek, amiket ők kreálnak. Már meg sem lep, ha veszekedő párt látok a folyosón vagy cipőt nyalogató hős lovagot. Ebből speciel már bőven kinőttem.


Nemcsak diákként vagy jelen az iskoa életében, hanem mint technikai dolgozó is, egész pontosan vadőrként tevékenykedsz. A családneved alapján a választott terület nem meglepő, de kérlek, mesélnél egy kicsit erről azoknak is, akik nem ennyire jártasak a máguscsaládok világában? 
A családom most már generációk óta legendás lényekkel és bestiákkal foglalkozik. Rengeteg közöttük a kutató és gyógyító, többek között édesapám is, aki nemrég adott ki egy varázslényes regényt. Ha engem kérdeztek, halálosan unalmas, ne vegyétek meg. A tény, hogy bestseller, megtévesztő lehet, de tényleg ne. Ami viszont már érdekesebb, hogy az első, mugliföldön elhelyezkedő sárkányrezervátum megalapításában is kulcsszerepet játszott. Na ezért vagyok én most vadőr.

Hogyan fogadta a közvetlen környezeted, hogy a tanoda falai között kívánod tölteni a következő éveket? 
A családomra gondolsz? Nem tudják. Az ismerőseimre? Szerintem ők sem. Szedtem a sátorfámat és jöttem. Nem vagyok már tizenhat éves, hogy engedélyt kelljen kérnem - hála az égnek.

Ha mondjuk, elmennék panaszt tenni ellened – persze okom nincs rá, de mégis úgy adódna –, az igazgató diákként vagy dolgozóként kezelne téged? Milyen feltételekkel lehet valaki mindkettő egyszerre?
*Felvonja a szemöldökét.* Ha vadőrként szegem meg a kötelezettségeimet, természetesen mint dolgozó tartozom elszámolással. Ha mestertanoncként sértek szabályt, úgy a rátok vonatkozó szabályok érvényesek rám is. A kettő nincs összefüggésben. Mondjuk azt le kell szögeznem, hogy nem tervezem felgyújtani a vadőrlakot, mert ez már mindkettőt érintené. *Nevetve fejezi be az elméletet, de jobb lesz odafigyelni rá, van itt kérem sütnivaló. Ha holnap kigyullad a vadőrlak, akkor ő volt!*

Egy mestertanoncot és egy vadőrt is kellőképpen lefoglal a saját területe. Az első kutat, a második pedig egy sor előírt feladatot lát el. Te ezek mellett még kviddicsezel is. Engedd meg, hogy tippeljek, terelő vagy?
Nem rossz, Sherlock. *Ismét nevet.* Így van. De tartalékban egyelőre, míg nem egyeztetünk a játékvezetővel. Nyilvánvalóan látható, hogy némi előnnyel indulok a többi diákkal szemben. Ezzel nem szeretnénk visszaélni - és itt meg kell jegyeznem, hogy Mínea nagyon korrekt módon jár el ez ügyben.

Hogyan jött a gondolat, hogy van időd ennyi minden mellett még a kviddicsre is?
Mindenképpen sportolnék valamit és, ha már egyszer van lehetőségem játszani, akkor szeretnék is. Persze jogos, futkározhatnék a kastély körül, de abban mi az izgalmas? Ráadásul így könnyebben be tudok illeszkedni a közösségbe is, ami nem hátrány. Talán így bátrabban fordulnak majd hozzám a diákok, ha bármilyen problémájuk támad az erdőben és környékén.

Nagyon szépen köszönöm a válaszaidat, és sok sikert kívánok a tanulmányaidhoz, a munkádhoz, illetve azt hiszem, nem árt, ha a családodhoz is.

Nincsenek megjegyzések: